Amikor a történet filmként pereg a fejemben

Avagy hogyan lesz egy gondolatból történet, a történetből pedig regény?

Sokan talán azt gondolják, hogy amikor belekezdek egy regénybe, már előre pontosan tudom, mi fog történni. Hogy minden fejezetet, párbeszédet és fordulatot gondosan megtervezek, mielőtt egyetlen sort is leírnék.

Pedig nálam ez egyáltalán nem így működik.

Amikor egy új történetbe kezdek, természetesen van egy elképzelésem arról, mit szeretnék elmesélni. Tudom, kik lesznek a főszereplőim, milyen világba szeretném elhelyezni őket, és nagyjából milyen irányba indul majd a cselekmény.

De hogy pontosan mi történik velük az odavezető úton? Azt sokszor én is csak írás közben fedezem fel.

Amikor a fejemben elindul egy film.

Mindig ott folytatom a történetet, ahol előzőleg abbahagytam. Leülök a számítógép elé, és a fejemben szinte azonnal elindul egy film. Látom a helyszíneket, a szereplőket, az arckifejezéseiket, a mozdulataikat. Szinte hallom, ahogyan beszélgetnek egymással. Nekem pedig az a dolgom, hogy mindezt szavakba öntsem.

Persze a történeteim nemcsak akkor foglalkoztatnak, amikor éppen írok. Ha egyszer elkezdek egy regényt, azon kapom magam, hogy napközben is folyton azon jár az eszem. Munka közben, utazáskor vagy akár a leghétköznapibb tevékenységek során is eszembe juthat egy újabb jelenet, egy párbeszéd vagy egy váratlan fordulat.

Éppen ezért mindig van egy jegyzetfüzetem, amelybe felírom a gondolataimat. Nem szeretném, ha egy jó ötlet egyszerűen elszállna.

Hogyan lesz az ötletből regény?

Amikor végre leülök írni, először nem a tökéletes mondatokra törekszem. Egyszerűen leírom azt, amit látok magam előtt. Aztán később visszatérek a jelenetekhez. Javítok, átírok, finomítok. Előfordul, hogy egy párbeszédet többször is átdolgozok, mert érzem, hogy még nem egészen azt adja vissza, amit szeretnék. Van, amikor egy jelenet szinte magától megszületik, máskor hosszabban kell dolgoznom rajta, mire minden a helyére kerül.

Így válik a fejemben pergő filmből lassan egy regény.

Sokszor kérdezik az íróktól, honnan merítenek ihletet. Én azt gondolom, hogy az élet rengeteg történetet, emberi sorsot és gondolatot kínál. Néha elég egyetlen élmény vagy emlék ahhoz, hogy elinduljon bennem valami. Egy helyzet, egy emberi döntés vagy akár egyetlen mondat is képes megmozgatni a fantáziámat. De az ihlet még nem maga a történet. Az csak a kezdet. A többit már a képzelet, a szereplők és az írás közben megszülető gondolatok formálják.

A legfontosabb számomra mindig az olvasó

Szeretem kitalálni a szereplőimet, felépíteni a világukat, és apránként kibontani a történetüket. De írás közben mindig van valami, amit szem előtt tartok. Azt szeretném, hogy az olvasó ugyanazt lássa maga előtt, amit én látok a fejemben. Ha egy szereplő belép egy helyiségbe, szeretném, ha az olvasó szinte vele együtt lépne be. Ha két ember között izzik a feszültség, azt szeretném, ha ő is érezné. Ha egy jelenetben félelem, szenvedély, szerelem vagy bizonytalanság van, azt szeretném, ha mindez hozzá is eljutna. Természetesen engem is megérintenek bizonyos jelenetek. Hiszen ezek az én szereplőim, az én gondolataim, az én történeteim. De soha nem felejtem el, hogy elsősorban mesélni szeretnék.

Egy történet, amelyet nehéz letenni.

Szeretem a fordulatokat, a titkokat, a bonyolult emberi kapcsolatokat. Azt, amikor egy szereplőről fokozatosan derül ki, hogy talán nem is olyan, amilyennek elsőre látszott. Éppen ezért nemcsak a fejezetek végén próbálom fenntartani a kíváncsiságot. Az egész történetet úgy építem fel, hogy mindig legyen valami, ami továbbviszi az olvasót. Nekem az egyik legnagyobb öröm, amikor valaki azt mondja, hogy alig tudta letenni a könyvemet. Hogy csak még egy fejezetet akart elolvasni, aztán azon kapta magát, hogy már jóval tovább jutott, mint tervezte. Ezek azok a visszajelzések, amelyek számomra igazán sokat jelentenek. Mert ilyenkor tudom, hogy sikerült átadnom valamit abból a világból, amelyet korábban csak én láttam.

Amikor a történet az olvasó képzeletében is életre kel

Talán ezért szeretek annyira írni. Mert minden regénnyel egy új világ nyílik meg előttem. Egy világ, amelynek először csak én ismerem a szereplőit, a titkait és a történeteit. Aztán egyszer eljön a pillanat, amikor mindezt megoszthatom másokkal.

Mert számomra az írás egyik legszebb része az, amikor a fejemben megszületett történet valaki más képzeletében is életre kel.

És amikor egy olvasó belemerül ebbe a világba, a történet már nemcsak az enyém.

Egy kicsit az övé is lesz.

Ebony Evans ❤️

Hasonló cikkek

Ki is valójában Lizi?

Ki is valójában Lizi? Egy lány, akit az élet sokszor próbára tett, mégsem tudta megtörni. Makacs, pimasz, vicces és sebezhető. Vágyik a szeretetre, miközben retteg attól, hogy újra csalódnia kell. Egy megtalált pénztárca azonban mindent megváltoztat. De vajon elég egy új esély ahhoz, hogy Lizi végre elhiggye: ő is megérdemli a boldogságot?

Tovább olvasom →

ne maradj le semmiről!

Iratkozz fel hírlevelemre és értesülj elsők között az új könyvekről, a blog cikkekről, kedvezményekről és dedikálásokról.